Ügynökmúlt - miként az egykori - Manapság Damoklesz,Kiszely Gábor,II-es Csoportfőnökségen,Horváth József,Kedves Olvasóm,Hankiss Ágnes,MSzMP KB,MSzP KB-ban,Nagy Árpád,Nemzeti Hirháló, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Ügynökmúlt - miként az egykori

2007-11-20 17:31:30, kedd

	Ügynökmúlt - miként az egykori operatív tiszt látja 2007-11-20. 17:08:34 Ügynökmúlt - miként az egykori operatív tiszt látja Manapság Damoklesz kardja lebeg az ügynököknek kikiáltott kis informátorocskák felett Arról azonban kevés szó esik, hogy a kálváriát azok járatják velük, és azok szórják a port a társadalom szemébe, akik a valamikori pártállami hatalmuk megtartása érdekében beszerveztették azokat, miközben most büszkén világgá kürtölik, hogy nem az ő oldalukra jellemző a sok besúgó, hanem a jelenlegi jobboldalon, az ellenzék sorai között találhatóak. Mindezeket érzékelve - mint volt operatív tiszt -, úgy vélem, ismét meg kell szólalnom, hasonlóan, mint 2002-ben, amikor a D-209-es az ország "képébe" hazudta, hogy ő III/II-es kémelhárító operatív tiszt volt, és a KBG ellen védte a magyar érdekeket. Jelenleg az MSzP részéről a közhangulatba bedobott "ügynöknévsor nyilvánosságra hozásának" variációitól már annyira hangos a média, mintha a valamikori kis tmb-k, informátorocskák tették volna tönkre az országot, nem pedig azok, akik miatt és akik érdekében - BM segédlettel - hangzatos szavakkal és félelemkeltéssel azok belekényszeríttettek a megváltoztathatatlanba. Úgy tűnik, a hatalommániásoknak nem volt elég a 45 éves megfélemlítés: kell nekik a családok további szétzilálása is. Tévedés ne essék: itt nem azokról beszélek, akik önként és hiperaktív módon ajánlották fel szolgálataikat a BM-nek! Szerintem az ügynöklista nyilvánosságra hozásának eddig megismert variációival az MSzP-SzDSz koalíciónak egyrészt az a célja, hogy elterelődjön a figyelem a gazdasági nehézségekről. Másrészt pedig, hogy a feledés homályába merüljön a D-209-essel kapcsolatban előjött SzT-tiszti ügy - ami múltunk nem akármilyen darabja! -, s főként, hogy ne a valódi felelősökről essék szó: azaz, ne a volt párt- és KISz-káderek felelősségét firtassa az ébredő társadalom. Már több esetben nyilatkoztam arról, mi a különbség az informátor, az ügynök, a tmb és az SzT-tiszt között, valamint, hogy milyen iratanyagok szükségesek ahhoz, hogy bárkit bármelyik minősítésű beszervezettnek lehessen tekinteni. Sokszor és részletekbe menően nyilatkozott mindezekről Kiszely Gábor történész is - e téma neves szakértője. Sajnos a média egyes személyeket mint beszervezett ügynököket kezeli, holott nem található egyetlen általuk aláírt nyilatkozat sem. Sokan megkérdezték tőlem: "- Vajon hány SzT és más minősítésű hálózati személy beszervezésére került sor a pártállam idejében?" Mindezekre csak viszonylagosan tudok válaszolni: több tízezer, köztük több ezer SzT. Megoszlásuk - a beszervezési elv és a gyakorlat alapján - szerintem az ún. baloldalon sok SzT és sok egyéb minősítésű, míg a jobboldalon esetleg néhány SzT és sok más minősítésű hálózat. Tapasztalatom szerint a beszervezettek pressziós és hazafias alapon történő különbsége - úgy az '50-es, a '60-as és a '70-es években, mint egyes csoportfőnökségek vonatkozásában - százalékos arányában differenciáltnak mondható. Viszont a III/II-es Csoportfőnökségen a '60-as és a '70-es években a beszervezettek közül kb. 20% aktív, míg 80%-uk passzívnak mondható. Jelentéseiknek pedig ugyanezen időkben kb. 10%-a politikai, míg 90%-a gazdasági természetűek voltak. Ezzel szemben az SzT-k - ugyancsak a '60-as és a '70-es években - 100%-a önként, hazafias alapon vállalta a BM-mel való együttműködést, és feltehetően az aktivitásuk is hasonló volt. Ezen megállapítások azért fontosak, mert a hálózatot nem maga a beszervezés ténye és száma, hanem annak munkája minősíti. Tudom, hogy akiről akár csak egy informátori jelentés keletkezett - aminek kapcsán bármilyen hátrány érte -, azt nem érdekli, hogy informátornak, ügynöknek, tmb-nek, netán SzT-nek minősített hálózattól származnak a róla szóló adatok, s azokat melyik BM-szervnek adták. Márpedig a végeredményt, a társadalmi, politikai kár nagyságát, az akkori politikai vezetés befolyásolását illetően minőségi különbség volt (van) pl. a tmb és az SzT lehetősége, feladata, az általa adott jelentés megítélésének, és ennek következtében az intézkedés társadalmi kihatásának. Ezért szükséges szerintem a hálózatok differenciált megítélése is. Nem védeni akarom a globálisan "ügynök"-nek kikiáltott tmb-ket, akiknek fedőnevei mostanában felszínre kerültek, akikről "kiderült", hogy azok többsége a jelenlegi jobboldalhoz tartozik, de ha ez igaz, akkor már sokan tudni vélik, hogy egy részüket a beszervezésük idejében már oda küldték. Azt mondják, hogy a beszervezések is csak a jobboldalra jellemzőek. Azt viszont már sokan "elfelejtik", hogy a baloldalnak nevezett konglomerátum abban az időben mindenképpen a pártállamot szolgálta. Így a miniszterek, az igazgatók, az osztály- és a csoportvezetők, valamint az MSzMP-tagság nagy része, akiket be sem kellett szervezni, hiszen adták az információt, ráadásul még 6-os karton sem lett róluk kiállítva. A személyzeti vezetőkről pedig mindenki tudja, hogy azok a BM kinyújtott karjai voltak. Nekem pl. legalább annyi információval szolgáltak a hivatalos kapcsolatok, mint a hálózatok. Sok intézkedés elmaradásáért a jobboldali kritikák is leginkább az Antall- és az Orbán-kormányt teszik felelőssé. Megítélésem szerint ez nem ilyen egyszerű! Lehet, hogy kissé groteszknek tűnik az ügynök témában nekem mint volt operatív tisztnek a véleménye, de - akár elfogadják, akár nem - higgyék el, hogy mi beszervezők igazán éreztük a beszervezettek kínlódását, és azt is tudjuk, hogy a beszervezettek nagy része inkább eseményekről és nem személyekről jelentett. Az sem elhanyagolható azonban ebben az információs áradatban, hogy 1964-ig zömében baloldali, párthű embereket szerveztünk be hazafias alapon, akiknek egy részét 1967 táján egy párthatározat alapján kizártuk a hálózatból. A hetvenes évek vége felé e jelenség magasabb szinten, az SzT színeiben, valamint a tmb-k esetében - akik némelyikével nyilatkozatot sem írattak - megismétlődött. A tmb-k zömének pedig nem feltétlen kellett tudnia, mi történt vele azon az ominózus beszélgetésen. Azonban az sem fordulhatott elő, hogy valaki nem állt szóba a BM-elhárítóval, hiszen sokszor az állása függött tőle. Ide vágnak Horváth József, a volt BM III./III-as csoportfőnökség vezetőjének "A tábornok vallomása" című könyvének 298-300 oldalain írottak: "... elmerenghet Kedves Olvasóm! (...)... mennyi szenny tapadhatott a kezünkhöz az elmúlt évtizedekben, hány ember álmait tettük nyugtalanná »törvénytelen« eszközeinkkel (...). Szép, vastag dossziékat hizlaltunk személyekről, csoportokról, objektumokról (...). Össze is gyűlt vagy 62 ezer ilyen dosszié - javarészük 1945 és 1962 között -, egy részük munkát biztosított 1989 őszén a cég épületének alagsorában berregő őrlőgépeinknek. (A dossziédara sok titkunkat őrzi tovább, de immár felderíthetetlenül.) (...) Bár 1973-74-ben éreztem az előszelét, de csak 1974 és 1978 között alakult ki bennem, hogy nem életképes a rendszer, gazdaságilag veri szét önmagát. (...) Nagyon sok információ állt rendelkezésemre, mégsem tudtam sokáig, hogy ennyire súlyos a gazdasági helyzet." Ehhez csak annyit fűzök hozzá, hogy sajnos mi, operatív tisztek is hasonlóképpen vélekedtünk és cselekedtünk akkor. És ki emlékszik már arra, hogy a rendszerváltást követő első országgyűlés - emlékezetem szerint - megszavazta a Zétényi-Takács-féle törvényjavaslatot, ami az első ügynöktörvény lett volna, ha az SzDSz és az ugyancsak hasonló színű, akkori köztársasági elnök meg nem torpedózza az alkotmánybíróságon. Pedig, ha az a törvény életbe lépett volna, minden másképp alakul, nem lett volna D-209-es kormányfő, és az összes hálózat napvilágra került volna. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy az MSzP és az SzDSZ most ugyanazt javasolja, amit akkor megtorpedózott. Vajon miért nem akkor? És el lehet azon is gondolkodni, hogy vajon lett volna-e bróker-botrány is, ha másként alakul a helyzet? Az viszont egyértelmű, hogy mindezekért nem a kis tmb-k, informátorocskák okolhatók! Több évtizedes kémelhárítási tapasztalataim alapján bátorkodom kijelenteni, hogy a bróker-Werber-SzT-ügy is összefügg, amiben a prímet az SzT viszi. Egyik jellemzője, hogy ugyanaz a garnitúra van hatalmon, amelyik a pártállam idején, s akik levezényelték a rendszerváltást. Belőlük nőttek ki a bróker-Werber szereplők is. Megragadta a figyelmem, amikor a HírTV ez év február 4-i "Péntek 8" műsorában Hankiss Ágnes ("az MSzP vezetői különböző jelzéseket, észrevételeket írtak a hálózati jelentésekre") ügynök témáról beszélt. A. P. kézjegyével ellátott iraton talált megjegyzések is egyértelműen bizonyítják a BM-intézkedésekre történő pártállami megrendeléseket. Ismereteim szerint azonban az ehhez hasonlóak csak töredéke annak, ami telefonon érkezett a BM-hez, és az volt a gyakorlat, hogy bár mindig emberi sorsokat érintett, de írásos nyoma sehol nem található. Mindennapos volt, hogy többször a pártközpontból neveztek ki közénk, a sok éves operatív tiszti gyakorlattal rendelkezők közé gyakorlat nélküli pártkádereket vezetőknek erősítés címén. Ezek közül egyesek - mint az elhárítás vezetői - úgy képviselték a magyar érdekeket, hogy az ő tudtukkal bujkált nálunk a nemzetközileg körözött Carlos, amiért nemzetközi elmarasztalást kapott az ország. E témában már többször nyilatkoztam, hogy az egész BM III-as főcsoportfőnökség - benne mi, operatív tisztek is! - élet-halál urai voltak. Sajnos munkánk ország védő fontosságát állandóan hangsúlyozva, az ellenség jelenlétét démonizálva, az MSzMP KB megrendelésére munkánkkal politikai, gazdasági kárt okoztunk az országnak akár tudtuk, akár nem, akár elismerjük, akár nem. Nekünk, területtartó operatív tiszteknek volt feladatunk pl. eldönteni, hogy területünkön - bizonyos írott kritériumok alapján - kik kerülhetnek vezető beosztásba. Ennek kapcsán sokszor szembe is kerültünk a gazdasági vezetőkkel, de magával az élettel is, mert csak a politikai megbízhatóságot vehettük figyelembe. Csak két példát említek. Köztudott, hogy a gazdasági vezetőknek hivatalból minden kérésünket teljesíteniük kellett. Megesett, hogy egy középvezető megtagadta az általam kért segítséget, amit viszont nekem kötelességem volt vezetőim felé jelenteni, minek következtében az illetőt szakmai hozzáértése ellenére három nap alatt leváltották. Egy másik esetben pedig fél órán belül arról kellett Benkei belügyminiszter felé fegyelmi felelősség terhe mellett igazoló jelentést írnom: "Mi indokolta egy jó szakembernek vezető beosztásba való elutasítását?" Vagyis miért nem járultam hozzá annak osztályvezetői kinevezéséhez? Az elmarasztalás veszélye azonban gyorsan elmúlt, amikor igazoltam, hogy az illető "y"-os vezetéknevű, teológiát végzett és nyugati kapcsolatokkal rendelkezik, ami az akkori szabályok értelmében kizárta vezetővé való kinevezését. Ami ezután történt, tíz oldalban sem lehetne leírni, ezért csak utalok rá. A továbbiakban - miután nagyon érdekelt az eset - kiderítettem, hogy az illető nyugati rokonának kapcsolata volt az MSzP KB-ban, és az ügyben a nyugati rokon kérésére, onnan intézkedtek a BM felé, ami szintén egyik jellemzője volt a pártközpont hatalmának. A történethez az is hozzátartozik, hogy ennek a jó szakembernek a beállításához a gazdasági terület eredményessége érdekében - az igazgató többszöri kérésére - később mégiscsak fondorlattal hozzájárultam: azaz az illetőt "be kellett" szerveznem. Ez a "be kellett" bármennyire is idegenül hangzik, azt jelentette, hogy az illető tudomásul vette a kinevezésének a feltételét, én pedig azt, amit ő mondott: "Nem leszek képes senkiről sem jelentést írni!". Ezzel a gazdasági terület vezetésének szándékosan, szabályt szegve segítettem, de egyben szerencsés is voltam, mert így az éves beszervezési tervet 50%-kal teljesítettem. Majd pedig bekövetkezett, amit már előre tudtam: az illetőt eredménytelenség miatt a hálózatból két év múlva kizártam. (Csak megjegyzem: ennek az illetőnek is van 6-os kartonja az operatív nyilvántartóban!) Bár a pártállam idején beszervezett több tízezer különböző minősítésű hálózat ugyan sok kárt okozott, de szerintem - főleg az 1970-es évektől - az SzT-k által okozott társadalmi és gazdasági károkozás dominált és dominál jelenleg is, függetlenül attól, hogy múlt időben említjük azt. Ennek oka pedig magában az SzT-rendszerben van! Ugyanis amíg sok egyéb minősítésű hálózat lehetett alul- vagy középképzett és a társadalmi ranglétra alacsonyabb fokán helyezkedett el, ezzel szemben az SzT esetében a több irányú, magas képzettség, a nyelvtudás, a magas vezetői beosztás elemi követelmény volt. Mindez önmagában már kiterjedt hazai és külföldi felső szintű kapcsolatot vagy annak kiépítését feltételezte, ami a BM felé megteremtette annak a lehetőségét, hogy - az SzT segítségével - a kívánt irányba tevékenykedjen. Ez a követelmény fő feltétel volt arra, hogy magasabb szintre próbálja emelni az állambiztonsági munkát, keresse, felkutassa és megtalálja a pártközpont által démonizált nyugati - hangsúlyozom! -, a nyugatról felénk dolgozó kémeket. Abban az időben természetesnek tűnt az 1969-es BM-parancs meghatározása, miszerint az SzT-nek beszervezettek esetében a kiválasztásnál, illetve azok kiválasztásához az adott minisztérium, főhatóság vezetőjének a hozzájárulása szükségeltetett. Következésképpen minden egyes SzT-ről az adott szakmai vezetők -a miniszter vagy a helyettese, a főigazgatók, az igazgatók - tudtak. Sőt, olyannyira, hogy sok esetben ők jelölték meg a személyeket, akiket nekünk BM operatív tiszteknek el kellett fogadnunk, ha csak valami "eget rázó" kizáró ok fel nem merült velük szemben. Az sem mellékes azonban, hogy a PB minisztériumonként - azok frekventáltságának megfelelően - kb. 150-200 fő SzT beszervezését határozta meg 1966 táján, aminek következménye az 1969-es BM-parancs lett. De hogy hány SzT lett beszervezve? Talán soha nem derül ki. És ez nagy baj! Nem elhanyagolható tudni, hogy az SzT-nek beszervezettek zöme nagyravágyó, törtető, egzisztencia-hajhászó, saját magát túlértékelő és egyéb nem pozitív jelzőkkel rendelkezők lévén, a BM-hez tartozás büszkesége, a nagyobb érvényesülés lehetősége révén - ami be is következett - vállalták a BM-mel való együttműködést. Jellemvonásaik és a kettős kötődési pont (szakmai és BM) következtében - a dolgok természetéből adódóan - az SzT-k ezért nem lehettek, nem tudtak teljesen objektívek lenni munkájukban, mert egyszerre függtek úgy a BM-től, mint saját szakmai vezetőiktől. Ahhoz, hogy a BM felé eredményt mutassanak, nyilván, felnagyítva, elferdítve kellett jelenteniük, ami hamar kialakult bennük, miközben érdekük volt az is, hogy a területükön észlelt gazdasági visszaéléseket eltitkolják a BM elől. Ezek a tények pedig úgy az SzT-k jellemében, mint a BM-szervek elhárításában torzulásokhoz vezettek. Ami talán jelenleg is az egyik legveszélyesebb következmény, hogy e kettősségükben - a tartótiszteken keresztül, vagyis BM-segédlettel - minden fortélyát megtanulták annak, mikor, hol, hogyan lehet félrevezetni bárkit anélkül, hogy a saját érvényesülésük csorbát szenvedjen. Így aztán mindenki - köztük a pártközpont is - elérte célját, mert a nyugati kémek állandó démonizálásával - a társadalom félelmére építve - az SzT-n keresztül a BM-mel "védette", tereltette el a figyelmet arról a szabadrablásról, amit saját funkcionáriusai követtek el. Ily' módon érvényesült a kádári "mi kutyánk kölyke" elmélet. Mivel a szabadrablás tényét és annak fortélyait az SzT nemcsak észlelte, hanem tevékenyen részt is vette benne - az ez irányú tapasztalataikat, a korábbi jellemrajzukat, az elhárítási rendszerben szerzett további torzulásokkal kiegészítve -, a most megváltozott körülmények közötti lehetőségük birtokában pedig igyekeznek a maguk részére felhasználni. Ha az SzT kettős kötődési pontjait és a vázoltakat analizáljuk, nem vagyunk messze az igazságtól, miszerint az burkolt, kettős ügynöki feladatot látott el. Tehát nem új számára, ha most is ugyanazt teszi. Jelen esetben már csak az nem világos, hogy ezzel a módszerrel a BM épült-e be a főhatóságokba, vagy az általuk jelölt SzT-n keresztül - a politikai kívánalmaknak megfelelően - a pártközpont, a főhatóságok épültek be a BM-be? Az eredmény azonban ugyanaz. A vázolt összefonódások következménye, hogy a jelenlegi megváltozott társadalmi körülmények között is - némi változással - szinte ugyanazok tartják kezükben a gazdasági és a politikai hatalmat, mint a pártállami időkben. Tehetik, mert az ún. rendszerváltás nem iktatta ki őket. Mindezekhez hozzátartozik, hogy mivel a volt állami és pártvezetők, valamint az SzT-k szinte valamennyien ismerik, de legalábbis ismerhetik egymást - kiegészülve az új tőkésekkel -, s mivel gazdasági és politikai érdekazonosság van közöttük, a hatalomban maradás pedig létkérdés számukra, ezért nem engednek maguk közé senkit. Így aztán elmondhatjuk, hogy az SzT-tisztek országa lettünk, ami megnehezíti a társadalmi kibontakozást. Mindezek figyelembevételével, ha rendet akarunk tenni, nemcsak a volt hálózatokat, de a volt párt-funkcionáriusokat, minisztereket, politikai, gazdasági vezetőket, hivatásos operatív tiszteket - így az SzT-tiszteket is! - el kellene tiltani a közélettől.(!!!) Talán nehezen lehet elhinni, de igaz. Amikor engem 2002-ben a Parlamentben az ún. "Medgyessy-bizottság" kb. három órán keresztül meghallgatott, két volt operatív tiszt kollégámat ismertem fel körülöttem. Az egyik nagy kegyesen bevezetett a bizottság elé, a másik pedig árgus szemekkel figyelt. Vajon mit kerestek ott ezek, az ún. rendszerváltást követő 12 év után? És amit ott elmondtam, vajon miért titkosították? Ha módom lenne rá, a társadalmat megkérném, ne a kis informátorokon, tmb-ken verjék el a port! De a valamikori, hozzám hasonló, munkás és paraszt származású volt operatív tiszteket is megkérném: lépjenek végre a nyilvánosság elé, és velem együtt ismerjük el felelősségünket a pártállam fogaskerekeinek működtetésében! Gondoljunk a gyökereinkre, a szüleinkre, akik EMBER-eknek neveltek bennünket! El kell ismerjük: rosszkor voltunk rossz helyen - és vonjuk le a következtetéseket! Segítsük elő az igazi rendszerváltást! Budapest, 2005. március 2. V. Nagy Árpád ny. operatív főtiszt [Forrás: Nemzeti Hirháló]

0 komment , kategória: Általános

Címkék: informátorocskák, eredménytelenség, félelemkeltéssel, differenciáltnak, következésképpen, tapasztalataikat, belügyminiszter, beszerveztették, fogaskerekeinek, rendszerváltást, nyilvántartóban, funkcionáriusai, felelősségünket, megrendeléseket, állambiztonsági, csoportfőnökség, megbízhatóságot, legveszélyesebb, beszervezettnek, szükségeltetett, kiválasztásához, rendelkezésemre, démonizálásával, szabadrablásról, összefonódások, jellemrajzukat, elmarasztalást, pártközpontból, nyilvánosságra, intézkedésekre, észrevételeket, érvényesülésük, csoportvezetők, beszervezettek, kettősségükben, tartótiszteken, egykori operatív, ügynököknek kikiáltott, kálváriát azok, társadalom szemébe, valamikori pártállami, jelenlegi jobboldalon, ellenzék sorai, magyar érdekeket, közhangulatba bedobott, családok további, ügynöklista nyilvánosságra, gazdasági nehézségekről, feledés homályába, valódi felelősökről, volt párt-, ébredő társadalom, Manapság Damoklesz, Kiszely Gábor, II-es Csoportfőnökségen, Horváth József, Kedves Olvasóm, Hankiss Ágnes, MSzMP KB, MSzP KB-ban, Nagy Árpád, Nemzeti Hirháló,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]